Amikor a vízözönt hallják, sokan a mesék világára gondolnak, és azt hiszik, ez is valami olyasmi, mint az óperenciás tenger, az üveghegy vagy más mesebeli helyek és események.
Pedig a Biblia nagyon is valóságos eseményként beszél róla. Arról számol be, hogy a bűn olyan mértékben elhatalmasodott a világon, hogy Isten attól félt, menthetetlenül elvész mindaz, amit Ő jó ajándékként szánt az emberiségnek. Ezért úgy döntött, megtisztítja a Földet, és egy második lehetőséget ad a világunknak. Noét és családját bízta meg, hogy építsen egy hatalmas bárkát, amelyben megmenekülhet a család és az a sokféle állat, amely ma is benépesíti a földet.

Amikor a bárka elkészült, Isten minden tiszta állatból 7-7 példányt, a tisztátalanokból pedig 2-2 példányt küldött Noéhoz, majd pedig vízmentesen bezárta a bárka ajtaját. Ezután eleredt az eső. 40 napig esett megállás nélkül, emellett pedig a föld alatti források is feltörtek, így alulró is, felülről is ömlött a víz. 40 nap után a víz olyan magas volt, hogy a legmagasabb hegyeket is ellepte. A víz fellazította a talajt, a hatalmas áradatok pedig teljesen újraszabták a föld felszínét és a föld alatti rétegeit. Az egyik helyről a vörös földet elszállította más helyekre, annak a tetejére megint máshonnan fehér homokot mosott, a hatalmas nyomás alatt pedig ezek szilárd kőzetté rögzültek.

Ezért láthatunk sok helyen különböző színű kőzetrétegeket, amelyek olyan élesen különülnek el egymástól, hogy vonalzóval meg lehet húzni a határt közöttük. Persze, akik nem hisznek a Bibliának, azok más magyarázatokat keresnek ezekre a jelenségekre, így a földrajz, a történelem vagy éppen biológia órán inkább ezekkel fogsz találkozni. Nekünk, keresztényeknek fontos tudnunk, hogy mások miként gondolkodnak ezekről a dolgokról, de még ennél is fontosabb számunkra, hogy ismerjük a Biblia üzenetét és Isten tervét ezzel a világgal és az emberiséggel.
Hogy mindez tudományosan is igazolható-e? Nos, nagyon sok olyan régészeti lelet van, amely a Biblia leírását erősíti meg, de mivel ezek nem illenek bele a mai tudományos világképbe, ezeket gyakran figyelmen kívül hagyják.
Leonard Brand bácsi például Amerika közepén, a sivatagban olyan kőlapokat talált, amelyeken gyíkok megkövesedett lábnyomai láthatók. Amikor ma élő állatokkal mintázta, hogy miként keletkezhettek azok a lábnyomok, egyértelműen kiderült, hogy a kövön látható nyomok víz alatt keletkeztek.
Még érdekesebb Raul Esperante bácsi kutatása (aki a dínókról szóló cikket írta ITT EGY KATTINTÁSSAL ÁT LEHESSEN MENNI A DÍNÓS CIKKRE), és aki Peruban folytat ásatásokat egy olyan sivatagban, ahol 1.500 megkövült, többnyire egész bálnacsontváz található. A Bibliában nem hívő tudósok szerint itt régen tenger volt, és a tenger fenekén a csontvázak évmilliók alatt kövültek meg. Raul bácsit nem hagyta nyugodni ez a dolog, ezért egy kis tengeralattjáróval keresett a tengerfenéken egy elpusztult bálnát és minden évben lefényképezte, hogy lássa, mennyit változik a tetem évről évre. A csontváz évről évre egyre jobban károsodott, a kisebb állatok és az áramlatok széthúzták a csontokat egymás mellől, végül 7 év múlva semmi sem maradt belőle. Ezzel bizonyította, hogy a Peruban talált elpusztult bálnákat nagyon gyorsan be kellett, hogy temesse a homok, ahol azok rövid idő alatt kövültek meg. Ha szabadon lettek volna a tengerfenéken, akkor nem évmilliók, hanem 7 év alatt már a víz elmosta volna őket egymástól és nem lennének egész csontvázak. A vízözön pontosan olyan esemény volt, amelyben ez a folyamat nagyon rövid idő leforgása alatt játszódhatott le.

Gábor bácsi