Vad akrobaták

A mókus egyike azoknak az állatoknak,

akit szinte mindenki kedvesnek, szeretetre méltónak, aranyosnak talál. Ez a fürge kis állat az erdők és a parkok lakója, és olykor egy-egy kertbe is ellátogat. De nézzük meg, hogy milyen is igazából egy mókus természete!

Ősszel, amikor mennyei Atyánk jóvoltából a természet gazdagon ontja terméseit,

a különböző magvakat, bogyókat, gombákat, tobozokat, a hazánkban őshonos vörös mókusunkat szorgos munkában találjuk.

Most gyűjti ugyanis össze a téli tartalékait. Hogy biztos elég legyen a táplálék, egy mókus akár 1000 darab makkot is összegyűjt, amit azután általa biztonságosnak ítélt rejtekhelyekre dug el. Olyan jól eldugja ezeket, hogy gyakran még ő maga sem találja meg mindet. Ezek az ottfelejtett makkok tavasszal majd kicsíráznak, és idővel tölgyfa lesz belőlük.

Őszi teendői közé tartozik egy jó kis telelőhely felkutatása, kialakítása is.

Ha megtalálja a megfelelő odút, akkor azt gondosan kibéleli mohával és fűvel, hogy jó meleg legyen.

Amikor megérkezik a hideg idő, beköltözik a vackába, hogy téli álmot aludjon.

Nem alszik mélyen, inkább csak szunyókál, és a melegebb téli napokon el is hagyja kuckóját, hogy felkeresse éléskamrájának egyikét. Mivel nagyon ügyesen mászik, a madáretetőkben elhelyezett téli eleség sincs biztonságban tőle. Olykor ugyanis ezeket is felkeresi, felfalja az itt található magvakat és a talált gyümölcsöket sem veti meg.

Ki mondaná meg erről a ránézésre kedves állatról, hogy mókustársaival nagyon erőszakos és durva?

Harap és karmol. A veszekedések során pedig gyakran vadul, fáról fára kergetik, űzik egymást.

A mókus képes 3 métert is ugrani. Sőt, olykor a fa tetejéről is leugrik. De ne ijedj meg, nem üti meg magát! Bozontos farka, mint egy ejtőernyő, lefékezi őt, és gondoskodik a biztonságos landolásról.

Természetes ellenségei a héja és a nyuszt.

Az utóbbi időben azonban az ellenségeinek száma az Észak-Amerikában őshonos szürke mókusokkal is gyarapodott. Ez a mókusfaj 120 évvel ezelőtt került Európába. Mivel nagyobb és agresszívebb, mint a vörös mókus, ezért sok helyen kiszorította őt az élőhelyéről.

A kertben, a parkban a mókus hozzászokik az ember látványához,

és gyakran elfogadja az ember kezéből is a felkínált diót, mogyorót. Óvatosan azonban az etetéssel! Ha túlságosan hozzászokik az etetéshez, akkor akár erőszakosan is követelheti jussát, még haraphat is.

Dóri néni