Róka Regina az iskolában
- (A jóság erősebb, mint a rosszaság!)
Végre kezdődik az iskola! Bagoly tanító néni már nagyon várta ezt a napot. Jöttek a gyerekek: Sün Samu, Őz Ödön, Mókus Marci, Ló Leopold, Mackó Misi, Szarvas Szilvi és Egér Eszter. Mind csupa jókedvű erdei kisdiák. Szeretettel ölelgette magához valamennyit a meleg szívű Bagoly tanító néni. Hatalmas barna pöttyös szárnya alatt volt hely valamennyiüknek.
Új kisdiák is érkezett. Egy nagyon büszke rókalány. Emelt fővel állt a tanterem ajtajában.
– Gyere ide, Regina! Szeretnélek bemutatni az osztálytársaidnak – szólította Bagoly tanító néni.
De Regina nem akart odamenni.
– Láttam én már ezeket a gyerekeket. Ismerem őket.
– Kérlek, gyere ide!
– Hát jól van – mondta nyafogva Regina és lassan odalépegetett az osztály elé. Farkát elegánsan billegette járás közben.
– Kedves gyerekek! Új osztálytársatok lesz. Róka Regina. Fogadjátok sok szeretettel! Segítsetek neki beilleszkedni az iskolába! – Majd Reginához szólt: – Regina! Kérlek, mutatkozz be!
– Róka Regina vagyok. Királyi származású.
– Ó! – csodálkoztak a gyerekek.
– Ki szeretné, hogy Regina mellé üljön? – kérdezte a tanító néni.
– Én – mondta a mindig szelíd Sün Sámuel.
– Én viszont nem szeretnék, te tüskés! Egyedül akarok ülni – jelentette ki Regina.
– Jó, akkor ülj ebbe a padba, ahol nem ül senki – engedte meg a tanító néni. Majd a táblához fordult és írni kezdett: „Nyári élményeim”.
Ám abban a percben, ahogy elfordult, az új kislány kiöltötte rá a nyelvét. Egér Eszter ezt viccesnek találta és cincogva nevetett. De a többiek csúnyán néztek rá, így abbahagyta a vigyorgást.
– Gyerekek! Kérlek, írjátok le a legszebb nyári élményeteket!
A gyerekek elővették a fogalmazásfüzetüket és írni kezdtek. De Regina nem írt, hanem csak bámult ki az ablakon. Óra végén üres füzetet adott be.
Kicsöngettek. Bagoly tanító néni ismét a gyerekekhez fordult.
– Kedveskéim! Tanítsátok meg Reginát, hogy hogyan kell az udvaron játszani! Mondjátok el neki, hogy mit szabad és mit nem. Most pedig szaladjatok! Élvezzétek a játékot!
A gyerekek kifutottak. Regina is kiment. Az udvaron azonban nem akart játszani a többiekkel, pedig körjátékba kezdtek.
– Meg nem fognám a koszos kezüket! – suttogta magában.
Ő más mókát talált ki. Szétrúgta a kicsik homokvárát és letördelte a tavaly ültetett csemetefák ágait. Épp a hinta deszkáját akarta széttörni, amikor észrevette Mackó Misi:
– Hát te meg mit csinálsz?
– Semmi közöd hozzá!
– Márpedig van! Ezt a hintát mi készítettük.
– Elég rozoga hinta. Nem lennék rá olyan büszke.
– Én pedig büszke vagyok rá! És nem hagyom, hogy tönkretedd!
– Nem? Majd meglátjuk! – azzal máris ropogtatta a hinta ülőkéjét, hogy összetörje.
De Mackó Misi sem volt rest. Ellökte onnan Róka Reginát. Ekkor azonban furcsa dolog történt. Regina a földre vetette magát és visítani kezdett:
– Nekem jött ez a buta mackó! Bánt!
A hangos kiáltozásra odafigyelt Bagoly tanító néni is.
– Mi történt? – kérdezte.
– Bántott! – sírdogált Regina.
– Tényleg bántottad?
– Tönkre akarta tenni a hintánkat! Ellöktem.
– Ha így történt, akkor mindkettőtöket meg kell büntetnem. Menjetek be, nem játszhattok tovább a szünetben.
Duzzogva bementek.
– Erről te tehetsz, te elkényeztetett kis rókalány!
– Minek kötöttél belém? Így jár az, aki királyi származásúba köt bele!
– Tudd meg, hogy sohasem leszek a barátod, mint ahogy ebben az iskolában senki sem.
– Kit érdekel?
Míg ők odabent civakodtak, lassan eltelt a szünet. Becsöngettek. Bejöttek a gyerekek. Ekkor Mackó Misi felállt és így szólt:
– Tanító néni, gondolkodtam. Bocsánatot kérek, hogy magam intézkedtem. Szólnom kellett volna, hogy Róka Regina tönkre akarja tenni a hintánkat. Többé nem fordul elő!
– Jól van! Megdicsérlek, hogy erre magadtól rájöttél! – simogatta meg Mackó Misi buksiját a meleg szívű Bagoly tanító néni.
A többi tanuló döbbenten hallotta, hogy milyen csúnya dolgot tett Regina. Úgy döntöttek, hogy szóba sem állnak vele.
De valaki mégis szóba állt: Bagoly tanító néni. Valahányszor elment a kislány mellett, mindig megsimogatta a fejecskéjét. Ha egy aprócska dolgot is jól csinált, máris megdicsérte. Csodálkoztak is a gyerekek. Hogy lehet vele ilyen kedves? Pedig Regina gyakran a nyelvét nyújtogatja rá, és csúnya pofákat vág, ha elmegy mellette. Nem kellene vele ilyen szépen bánni!
De Bagoly tanító néni másként gondolta. Ő sajnálta Reginát. Valamit tudott, amit a gyerekek nem. Tudta azt, hogy a jóság erősebb, mint a rosszaság. És igaza is lett!
Egy napon Regina már nem grimaszolt többet, amikor elment mellette a tanító néni. Sőt, a nyelvét sem öltötte rá a háta mögött. Jólesett neki, hogy megdicsérték a rajzát. A fogalmazást is megírta, és alig várta, hogy hallja, milyen ügyes volt!
Lássatok csodát! Regina megváltozott! Igyekvő, szófogadó, jó kislány lett belőle. Már az udvaron sem húzódott el a társaitól. Sőt, beállt a körjátékba. – Persze csak úgy, hogy Bagoly tanító néni kezét fogta. – A tanító néni szeretete megtörte szíve keménységét.
Ezt a gyerekek is észrevették. Lassanként elkezdtek barátkozni vele. Regina igazán kedves gyerek lett! Jól lehetett vele fogócskázni, bújócskázni, hintázni és homokozni. Amikor új kisgyerek érkezett az osztályba, elsőként jelentkezett, hogy ő mutathassa meg, mi a helyes, hogyan kell itt viselkedni. Beilleszkedett az osztályba, jó tanuló lett és jó barát.
Bagoly tanító néni pedig nagyon örült, hogy ilyen értékes, kedves, szófogadó kislánnyal gazdagodott tanulóinak tábora.
Judit néni