Az egész világ csodálja a csillagokat.

Csillagoknak (angolosan: sztároknak) szokták nevezni a híres énekeseket, filmszínészeket, sportolókat, egyszóval mindazokat, akik a kinézetükkel, hangjukkal, tehetségükkel vagy éppen a teljesítményükkel kitűntek a többiek közül és ezzel sok ember elismerését és csodálatát vívták ki.

Az év utolsó napjaiban minden idők legszebb csillagára irányítjuk a figyelmünket.

Az ősi prófécia így beszél róla: „Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izraelből.“ (4Móz 24,17) Talán már ki is találtad, kiről szól ez a jövendölés. Hát persze! Jézusról. Jézus, aki már az örökkévalóság óta létezett a mennyben, aki az egész világegyetem legfényesebb és legszebb élőlénye volt, úgy döntött, hogy ezt a fényességet és szépséget leveti magáról és emberként erre a földre születik. De nem ám királyi palotába, egy gazdag családba, ahol mindent megkaphat, amit csak megkíván. Nem. Egy szegény családba született, nagyon mostoha körülmények közé.

Születésekor nem meleg szobába és pihe-puha ágyikóba vitték, hanem egy nyirkos, piszkos istállóban látta meg a napvilágot, ahol a bölcsője az a jászol lett, amelyből az állatok a szénát ették.

Születése mégsem maradt titokban.

Egy fényes csillag az égen utat mutatott a távoli keletről érkező bölcseknek, valamint a környékbeli pásztoroknak, akik kint tanyáztak a juhaikkal a mezőn. Az érkezők ajándékokkal kedveskedtek a megszületett kisfiúnak, ezért van az, hogy mi is meglátogatjuk a szeretteinket és ajándékokat adunk egymásnak karácsonykor.

A csillag mellett még angyalok is közreműködtek a születésében.

Isten egyik főangyala, Gábriel vitte Jézus édesanyjának, Máriának a hírt, hogy kisbabája fog születni. Angyalok szóltak a Betlehem közelében legeltető pásztoroknak is, hogy kövessék a csillagot, amely elvezeti őket az újszülötthöz.

Születésének azonban nem örült mindenki. A király a hatalmát féltette tőle, ezért a szülei menekülni kényszerültek egy távoli országba, ahol a király haragja nem érheti utol őket. Így van ez ma is. Vannak, akik szeretik, sőt imádják őt, mások tudomást sem vesznek róla, és vannak olyanok is, akik ellenségesen viszonyulnak hozzá.

Amikor felnőtt, megmutatta, hogy milyen is az Isten kedve szerinti élet.

Nagyon figyelmes volt az emberekkel. A sírókat megvigasztalta, az éheseknek enni adott, a betegeket meggyógyította, az elesetteket felemelte, a tudatlanokat tanította, a céltalanoknak megmutatta az élet igazi értelmét. Ő valóban a legszebb csillag az égen, a legtündöklőbb személy, aki valaha élt ezen a bolygón. Ő valóban megérdemli, hogy megünnepeljük, méghozzá nem csak egyetlen napon az év során, hanem minden nap!

Gábor bácsi