Jön a vakáció!
Bizony Ló Leopoldot már nagyon fárasztotta az iskola. Este későn feküdt, reggel alig lehetett felkelteni. Meleg nyári napsugár simogatta az arcát iskolába menet. Szívesebben ment volna a játszótérre. Nem akarta tömni a fejét a sok-sok tanulással. Az iskolában unatkozott, ezért mindig azon törte a fejét, hogyan szórakoztathatná a társait. Pedig Bagoly tanító néni sok okosságot tanított a gyerekeknek, de ezek Ló Leopoldot nem érdekelték. Legszívesebben olyan dolgokat tanult volna, hogy hogyan lehet vadul nyargalászni megbotlás nélkül, hogyan lehet egy levegővétellel a legnagyobbat nyeríteni, hogyan lehet a fülével vicces jeleket billegetni. De Bagoly tanító néni ilyeneket nem tanított. Csak unalmas számtant, fárasztó olvasást, patagyötrő írást és torokkínzó éneket.
– Az iskolai életben a legjobb a szünet! – mondta pajtásainak Leopold.
– Igazad van! – nevettek Róka Regina és Szarvas Szilvi, boldogan futkosva a szünet alatt.
– Az lenne a jó, ha a szünet lenne egy óra, a tanulás pedig tíz perc – nyerített nagyot Leopold, és a nyomukba eredt.
– Hú! Az ám a jó! – nevettek a lányok. – Mennyit lehetne akkor játszani?!
De sajnos már megint csöngettek, és kezdődött az újabb óra, az olvasás.
– Majd nyáron! – súgta oda Szarvas Szilvi, és az olvasókönyve fölé hajolt.
– Mi lesz nyáron? – kérdezte Leopold.
– Nyári szünet! Vakáció! Az ám a jó! – suttogta vidáman Róka Regina, és ő is a tanító nénire figyelt.
Ló Leopold pedig álmodozva bámult ki az ablakon. Már alig várta, hogy nyári szünet legyen. Vakáció!
– Mi az a vakáció? – dünnyögte maga elé, de Bagoly tanító néni éles füle meghallotta a suttogást is.
– Kérdeztél valamit Leopold?
– Igen, tanító néni. Véletlenül kiszaladt a számon, hogy mi az a vakáció?
Bagoly tanító néni nem haragudott.
– Látom, várjátok már a hosszú nyári szünetet. Az tényleg nagyon jó lesz. Sokat játszhattok, és nem kell iskolába járni. A vakáció az az időszak, amikor nincs iskola. Várod már Leopold?
– Igen! Nagyon!
– Én is várom! – mondta kedvesen Bagoly tanító néni, és megsimogatta Leopold kobakját. – Mindenkinek nagyon jó lesz, mert pihenhet, erőt gyűjthet, és felkészülhet a következő tanévre.
– Tényleg? Bagoly tanító néni is várja a vakációt? – csodálkozott Leopold.
– Bizony, én is várom! Jó lesz pihenni. De persze szívesen látlak benneteket akkor is, csak nem az iskolában, hanem az otthonomban. Bátran felkereshettek, ha van valami kérésetek vagy kérdésetek.
– Mit csinál a tanító néni a vakáció idején?
– Sokat fogok olvasni.
– Olvasni? A vakáció alatt? Nem unalmas az?
– Nem! – nevetett Bagoly tanító néni. – Nagyon szeretek olvasni. Sőt! Nektek is ajánlom! Gyertek el és szívesen kölcsönadok egy-két izgalmas könyvet. Most már megtanultatok olvasni az iskolában. Az olvasás olyan tudomány, hogy ennek segítségével világokat utazhattok keresztül. Járhattok a Holdon. Lemerülhettek a tenger alatti világba. Elkalandozhattok Meseországba vagy az indiánok földjére. Ezernyi kincset fedezhettek fel az olvasással…
– Tényleg? – csodálkozott Leopold. – Még a Holdon is járhatunk? Az jó lehet!
– Esős napokon jólesik az olvasás! Gyertek el, és kölcsönadok egy-két kalandos könyvet! – ajánlotta Bagoly tanító néni. – Most pedig folytassuk az olvasás órát!
Leopold alig várta, hogy rá kerüljön a sor az olvasásban. Igyekezett minél jobban olvasni, mert most már tudta, hogy olyan kulcsot kapott, amivel kincses ládákat fog kinyitni.
Így lett Ló Leopold kitűnő tanuló olvasásból. S valóban nagy felfedezések vártak rá a nyári szünetben, a vakáció alatt. Csodák ajtaját nyitotta meg előtte az olvasás tudománya.
Mézes Judit néni
