Erő és szépség: a ló
A ló egyike Isten fantasztikus teremtményeinek,
akik szépségükkel, eleganciájukkal, nagyságukkal, erejükkel sok-sok ember szívét – manapság különösen a kislányokét – megdobogtatják.
A bibliai időkben a ló a gazdagság szimbóluma volt. Salamon király gazdagságáról ezt olvassuk: „Salamonnak volt negyvenezer harci kocsihoz való lova az istállókban, s volt tizenkétezer lovasa” (1 Kir 5:6). Az egyszerű zsidó emberek azonban az ára miatt nem engedhették meg maguknak, hogy lovat tartsanak, ez a királyok és gazdag emberek kiváltsága volt csupán.
A ló nagyon sok helyen előfordul a Bibliában, mert fontos szerepet játszott a szállításban, de még inkább a hadviselésben.
A lónak igen jók az érzékszervei. Éles a látása, széles a látómezeje, mégpedig azért, mert a szemei a feje két oldalán helyezkednek el. Szinte mindent lát, ami körülötte – még a háta mögött is – történik, egy kicsi holt szögön kívül. Ez a holt szög a közvetlenül előtte és mögötte lévő terület.
Hallani is nagyon jól hall. A ló fülei a feje tetején helyezkednek el, és egymástól függetlenül szinte minden irányba mozgathatóak, így közvetlenül a hang irányába tudja fordítani azokat. A fül különleges formája is az észlelt hangok, zajok begyűjtését szolgálja.
A legtöbb állattal ellentétben a lovak főként állva alszanak, miközben testük súlyát felváltva három lábukra terhelik, így a negyedik megpihenhet.
A kanca (anya) egyszerre egy kiscsikót hoz a világra. A kiscsikók a születésük után egy órával már – ha csetlő-botló módon is –, de lábra állnak. Az első napokban kizárólag csak anyatejet isznak, néhány hét után azonban már füvet is rágcsálnak. A csikók szőre és sörénye gyapjúszerű, hogy védje őket a hidegben.
A magyar nyelvben mint ősi lovas nép nyelvében, igen sok kifejezés található a felnőtt lovak szőrének színére, mintájára: pej, fakó, almásderes, vasderes stb.
Világszerte több mint száz lófajta ismert, mint például a lipicai, arab, hafling, fríz, nóniusz stb.
A musztáng sem csak egy autómárka, hanem egy lófajta is. Nevük a spanyol mestengo szóból ered, amely gazdátlan állatot jelent. Ezek az Észak-Amerikában élő szépséges állatok vadlovak, őseik azonban házi állatok voltak, akiket a spanyol hódítók, telepesek vittek magukkal Amerikába a XVI. és XVII. században. Néhány ló ezek közül elszabadult és elvadult, ők lettek az 1900-as évek elején már a milliós létszámot is elérő vadlovak ősei. A szívós, gyors és intelligens musztángok között mindenféle szőrszín és nagyság megtalálható, hiszen őseik is különböző fajtájú lovak voltak.
Az indiánok, akik előtte még sohasem láttak lovat – korábban Amerikában nem éltek lovak –, „nagy kutyának” nevezték el, mert négy lábuk volt, mint a kutyáknak, és ugyanolyan hűségesen szolgálták az embert, mint egy kutya. A musztángok igencsak megváltoztatták az indiánok életmódját. Nekik köszönhetően az addig mindenhová gyalogosan közlekedő indiánok néhány évtized múltán büszke lovasokká, sikeres vadászokká és félelmetes harcosokká váltak.
Később a marhahajcsárok (cowboyok) is felfedezték maguknak ezeket a lovakat. Még ma is népszerű Amerikában a rodeó, ahol a cowboyok a vad, szilaj lovakat próbálják megülni.
A musztángok száma ma már jelentősen lecsökkent a vadonban, ezért védelem alatt állnak.
Andi néni és Dóri néni