A Holt-tengeri tekercsek II. rész
Üdvözöllek benneteket kedves Felfedező Barátaim!
Ugye emlékeztek még Muhamed ad Dib-re, a Farkas nevű beduin fiúra, aki kalandos körülmények között talált rá azokra a nagyon régi bőrtekercsekre egy akkora méretű barlangban, mint amekkora a ti iskolai tantermetek? Talán még az is az eszetekbe jut, hogy a beduin fiú a barátjával együtt Betlehembe, Jézus szülővárosának piacára vitte el ezeket a bőrtekercseket, hogy egy kis pénzhez jusson.
Mohammed családja nagyon jól ismerte a cipészmestert Kandut, aki könnyű sarukat és nyári szandálokat készített. Miután kiderült, hogy a bőrtekercsből levágott vékony szíjjak hamar elszakadnak, a suszter kivitte az üzletének árnyékos részéről a napfényre a bőrtekercset, hogy kiderítse ennek az okát. Mit gondolsz, mit látott? Régi héber betűk nyomait fedezte fel. A finoman megművelt bőr egyik oldalán kétezer évnél is régibb írás volt látható! Próbálta megfejteni az írás szövegét, ám hiába vette elő az édesapjától kapott régi nagyítóját, semmivel nem lett okosabb.
Néhány nappal később Mohammed már az édesapjával és testvéreivel tért vissza a titokzatos barlanghoz, hogy még tüzetesebben átvizsgálják a helyet, mivel aranyat és kincseket szerettek volna találni. Megközelítőleg mintegy ötven cserépkorsóra bukkantak, de ezek sajnos már mind össze voltak törve. Kivételt képezett három edény, amelyek épnek és érintetlenek tűntek. Néhány ezüstpénzt is találtak, de mást nem. Abban reménykedtek, hogy talán az a három cserépkorsó gazdaggá teheti a családot. Feltörték a fazekak szájánál található viaszpecséteket és eltávolították a fedelüket. De vajon mit láttak? A legnagyobb sajnálkozásukra csak régi bőrtekercseket. Ezeket ismét Betlehem városába vitték, újból felkeresték Kandut, aki mint kiderült, régiségkereskedő is volt.
Kandu tovább küldte őket egy szír kolostorba, és itt a szerzetesek megvásárolták a beduinoktól a régi bőröket. Mohammednek ugyan nem lett tevéje, de a családján és a legjobb barátján nagyon sokat segített az a néhány száz dollár, amelyet a régi kéziratokért kaptak. A szír szerzetesek az ismeretlen írásokat tartalmazó bőrtekercseket elküldték William F. Albright részére, aki hamarosan ezt írta vissza nekik:
„Gratulálok korunk legnagyobb kézirat-felfedezéséhez! Semmi kétségem, hogy a bőrön található írások régebbiek, mint a Nash papirusz. Kr. e. I. századra becsülöm az írás keletkezését. A legkisebb kétség sem fér az írás hitelességéhez.”
Ezek a kéziratok ma Jeruzsálemben, az Izrael Múzeumban tekinthetők meg. A legértékesebb közülük a híres Ézsaiás-tekercs. Hadd osszak meg veletek néhány információt erről az Ézsaiás tekercsről!
A tekercset cérnával, 17 bőrdarabból varrták össze, 7,37 méter hosszú és 27 cm magas. Ezt a bőrt az akkor rendelkezésre álló legolcsóbb technikával állították össze, mégis túlélt több mint két évezredet.
Képzeljétek, a finom bőrön még az írás elkészítőjének az ujjlenyomatát is rögzíteni tudták a modern számítógépek segítségével! Sőt, a modern technika segítségével azt is tudjuk, hogy írnok (scriptor) hány hibát vétett a teljes szöveg másolásakor, amelyet azonnal javított. A héber írás nem olyan, mint a magyar vagy angol. Amíg mi balról jobbra haladva írjuk a betűket egymás mellé, addig a héberben fordítva, jobbról balra haladnak.
Az írás előkészítéseként az írnok előre bejelölte magának a sorokat, mégpedig úgy, hogy egy kemény palavesszővel belenyomta a vonalakat, ezekre írta rá később a gyönyörű formájú négyzetes (kvadrát) írást, 54 hasábban.
Eleazar L. Sukenikhoz, a híres Héber Egyetem professzorához került három kézirat (töredék), aki versenyt futott az idővel, hogy könyv formájában megjelentesse az írások tartalmát és felfedezésének történetét. Azonban a halála (1953) gyorsabb volt, mint a könyv megjelenése (1954).
Ejtsünk szót még a suszterről!
Kandu, aki keresztény volt, négy kéziratot szerzett meg. Noha ezek eladásával nem vált a világ leggazdagabb cipészévé, a hátra lévő életében azonban már nem kellett koplalnia és szűkölködnie, a kapott dollárokból biztosítani tudta megélhetését.
Mi ebből a tanulság számodra?
Bármit fedezel fel, mindig legyél körültekintő és figyelmes! Ha egy tárgyat nem ismersz, mutasd meg a szüleidnek vagy a tanítódnak, és kérd segítségüket, hogy jobban megértsd a körülötted levő dolgokat!
Kívánom, hogy legyél te is felfedező, és olvasd a Bibliát mindennap, mert abból sok érdekes rejtélyre fény derül!
Szeretettel köszönt:
Tokics Imre bácsi