Mindig is lenyűgöztek a csillagok, a világűr, a műholdak és az űrhajók.

Gyerekkorom egyik meghatározó élménye az volt, amikor a „Challenger“ nevű űrhajót egészen közelről láthattam egy hordozórepülőgép hátára rögzítve.

Ha azonban azt kérnéd, meséljek neked a legmeghatározóbb filmélményemről, akkor minden bizonnyal a Csillagok háborúját (Star Wars) emelném ki első helyen.

Németországban éltem akkor, amikor a film legelső része kijött (ma már ezt hívják 4. résznek). Az iskolában mindenki erről beszélt, a boltok tele voltak Star Wars játékokkal, plakátokkal és egyéb kiegészítőkkel.

A legkedvesebb játékaim a film szereplőiről gyártott kis műanyag figurák voltak.

Emlékszem, 5 márka zsebpénzt kaptam egy héten, egy figura pedig 7,95-be került. Összesen 28 figurát gyűjtöttem össze, sőt három űrhajóm is volt. Az egészen nagy űrhajókat (amelyek túl drágák voltak) kartonból készítettem el. Így volt saját csillagrombolóm, birodalmi lépegetőm, sőt ezeréves sólymom is.

A kedvencem természetesen Luke Skywalker „X“ szárnyúja volt. Abból legalább nyolcat barkácsoltam. Hétvégén összejöttünk a barátaimmal, mindenki elhozta a saját játékait, majd intergalaktikus csatamezővé alakítottuk át a lakást. A jégbolygót például úgy készítettük el, hogy különböző tárgyakat a földre tettünk, majd ezeket leterítettük egy fehér lepedővel, hogy úgy nézzen ki, mintha havas dombok lennének.

Azóta hét része készült el a filmnek, a játékaimat pedig már a fiam is kinőtte…

Vajon mi lehet a film hihetetlen sikerének a titka?

Miért gyakorol akkora hatást emberekre, hogy filmklubokat alapítanak, élethű jelmezeket gyártanak, vagy még negyvenévesen is Lego Star Wars űrhajókat építenek?

A választ akkor találtam meg, amikor elkezdtem olvasni a Bibliát.

A film tulajdonképpen azt mutatja be, amit a Biblia Isten és Sátán nagy küzdelmeként tár elénk. A mi világunkban is létezik az erő (Isten ereje és Sátán ereje).

A mi világunkban is zajlik a harc a kettő között, és a mi világunkban is folyamatosan dönteni kell arról, hogy melyik oldalra állunk. Sátán bennünket is állandóan csábít, hogy álljunk át az ő oldalára (még ha nem is teszi hozzá, hogy „Én vagyok az apád“).

A valóságban is van egy közösség, aki elkötelezte magát a jó mellett, akik másokat is tanítani akarnak a jó követésére és a jó képességeik kibontakoztatására, csak őket a valóságban nem Jedik-nek hívják, hanem keresztényeknek. És sajnos a valóságban is előfordul, hogy valakit jónak gondoltunk, úgy láttuk, hogy a helyes és tiszta úton jár, de egyszer csak letért arról, és a jó ellenségévé lett.

Kívánom, hogy te is minden döntéseddel a jó oldalt, Isten oldalát támogasd, megtanuld felismerni az Ő hangját, megtanulj engedelmeskedni neki és megtanuld a képességeidet a legjobb módon Isten szolgálatába állítani. Ugye te is a győztes oldalon akarsz állni?

Gábor bácsi