Egyiptomról két dolog jut az eszünkbe: múmiák és piramisok.

Múmiákkal találkozunk könyvekben és rajzfilmekben, ahogy szétszakadozott fáslikba csavarva ijesztgetik az embereket. Mik is ezek a múmiák valójában? És tényleg képesek életre kelni?

A múmiák valójában gazdag egyiptomi emberek (hadvezérek, kereskedők, uralkodók) holttestei, amelyeket különös egyiptomi szokás szerint temettek el. A fáraók mindent megtettek azért, hogy nevük és emlékezetük örökre fennmaradjon. Ezért építettek piramisokat (mint síremlékeket), hatalmas szobrokat, és ezért tartósították a holttesteiket is, hogy örökké fennmaradjanak. A testet kiszárították, különböző krémekkel bekenték és fehér ruhaanyagokba csavarták. A bonyolult folyamat akár 70 napig is eltartott. Azt hitték, hogy így az uralkodóik a haláluk után is tovább élnek.

Ugyanez a hit különböző formákban fel-fel bukkan más népeknél is.

A kelták például abban hittek, hogy a halottak lelke az évnek egy bizonyos napján visszajön az élők közé, és hogy ezek ne ijesztgessék őket, ételt készítettek ki számukra; később pedig maguk az élők is beöltöztek mindenféle maskarákba, hogy ők is megijesszék a holtak lelkeit, hogy azok visszamenjenek oda, ahonnan jöttek. Ezt a szokást sok országban Halloween néven ma is megtartják. Ilyenkor tökökből ijesztő lámpásokat faragnak, valamint mindenféle félelmetes álarcokba bújnak.

A Biblia azt tanítja, hogy a halottak alszanak és semmiről sem tudnak, ami az élőkkel történik.

Nem tudnak az élőkkel kapcsolatba lépni, nem tudnak senkit megijeszteni, nincs szellemként bolyongó lelkük, amely ide-oda vándorol a holtak és élők között, vagy amely újjá tudna születni egy másik testben. A holtak öntudatlanul pihennek és nem éreznek, nem tudnak semmit. Várják azt a napot, amikor Jézus visszajön és testestől-lelkestől feltámasztja őket. Ugyanolyanok lesznek, mint a haláluk előtt, csak egy különbséggel: testükön nem lesz semmilyen hiba, sérülés, öregedés, betegség vagy fogyatékosság. Mi, keresztények ebben hiszünk, ezért nem félünk a múmiáktól és a Halloweent sem tartjuk. Inkább várjuk Jézus visszajövetelét, hogy újra találkozhassunk azokkal, akiknek elvesztése szomorúságot okozott nekünk.

Gábor bácsi