Meglepetés az odúban

Hol volt, hol nem, volt egyszer egy mókus. Az öreg tölgyfa derekában talált otthont magának egy jó meleg odúban. Kora tavasszal arra ébredt, hogy igazán megéhezett. Körülnézett az odújában, de bizony semmi ehetőt nem talált. Minden elfogyott a télen.

„Nincs mit tenni – gondolta –, el kell mennem makkot keresni.” El is indult. Lefutott a tölgyfa derekán és körülnézett a földön. Nagyon megörült, mert talált egy aprócska makkot egy barna levél alatt. Keresgélt tovább. Amint ott nézelődött, arra jött egy mérges vadkan. Rámordult a mókuskára:

–          Menj innen gyorsan, kicsi mókus! Ez az én makklelőhelyem!

Szegény mókuska olyan gyorsan szaladt vissza az odújába, hogy a markában szorongatott makkocskát leejtette az avarba. A vaddisznó azonnal ott termett. Bekapta és jóízűen csámcsogott rajta.

„Új lelőhelyet kell keresnem” – gondolta a mókus. Ágról-ágra ugrálva útra kelt. Talált is egy szép tisztást, ahol sokk makk hullott le a közeli fákról. Óvatosan körülnézett, majd villámgyorsan odaszaladt és gyűjtögetni kezdett. Alig látott munkához, hatalmas ricsaj támadt. A tisztásra tódult 5 csíkos kis vadmalac. Meglátták a mókuskánál a makkot és sivalkodva rohantak felé:

–          Add ide, de nyomban azt a sok makkot! Éhesek vagyunk! Ha nem adod, megmondunk az anyukánknak!

Bizony a kocamama már közeledett is fújtatva és mogorván a tisztás felé. Jobbnak látta a mókuska, ha gyorsan kereket old. Makkjait hátrahagyva hanyatt-homlok menekült fel a közeli fára. A vadmalacok pedig egymásnak estek, hogy ki egye meg a mókuska elhullatott makkjait. Veszekedtek, verekedtek, sivalkodtak. A mókuska szomorúan nézett rájuk, majd bánatosan indult vissza az odújába. „Nekem semmi sem sikerül! – sopánkodott. Minden makkocskát elvesznek tőlem a falánk vaddisznók.”

Belépett az odúba és nagy könnycseppet dörzsölt szét a szempilláin. Mikor aztán kinyitotta könnyáztatta szemecskéit, bizony újra meg kellett dörzsölnie, hogy jól lát-e. Mert amíg ő távol járt, valaki megrakta makkal az otthonát. Alig fért be a mókuska az odúajtón.

–          Ki járt itt? Ki hozta ide ezt a sok-sok makkot? – kérdezte meglepődve a mókuska.

Ekkor ugrott be hozzá egy másik mókus. Kezében egy újabb adag makkal.

–          Kedves szomszéd! Kérlek, ne haragudj, hogy váratlanul beköltöztem hozzád. De nálam vészhelyzet van! A tegnapi esőzés után beázott az odúm. Ha ide nem mentem, megavasodik minden. Kérlek, fogadj be! Cserébe megosztozunk a makkon.

Jószívű volt a mókus. Szívesen megosztotta az odúját a szomszédjával. Volt mit enni! Volt társasága! Volt barátja! Nem fájt már a szíve a vaddisznóknál maradt makk után.

Judit néni