Amikor óvodás voltam, volt egy fehér szőrme télikabátom – bundám –, ami miatt az óvodás kispajtások jegesmedvének csúfoltak. Akkor zokon vettem ezt, mert még nem tudtam, hogy a jegesmedve a világ legnagyobb szárazföldi ragadozója! Ma már megtiszteltetésnek érezném, hiszen a maga 3 méteres hosszúságával, majdnem 600 kilogrammos testsúlyával, hosszú karmaival ő az Északi-sark királya is!

Jegesmedvék kizárólag az Arktiszon, földünk északi féltekéjén élnek. Arktisznak nevezzük az Északi-sark körüli területeket, mint például: Grönland, Kanada, Alaszka, Norvégia, Oroszország északi tájai, de legnagyobb részét a befagyott Jeges-tenger alkotja. Annak ellenére, hogy százföldi állatok, szinte egész életüket a Jeges-tenger jégmezőin töltik.

Szegény jegesmacik! – gondolhatnád. – Abban a rettenetes hidegben, hóban kell élniük! Sajnálatra azonban semmi okunk, ők ugyanis annál jobban érzik magukat, minél hidegebb van!
A kispajtásaim még egy dolgot nem tudtak (bevallom nektek, én is csak most tudtam meg): a jegesmedvék bundája nem is igazán fehér. Ugyanolyan optikai csalódásnak vagyunk a tanúi, mint a hónál (olvasd el a Hull a pelyhes fehér hó című cikket!). A szőrszálak csak a napsugarakat tükrözik vissza, valójában átlátszóak és üregesek. Azért üregesek, hogy a nap melegét elvezessék egészen a medve sötét, majdnem fekete bőréhez, amely megőrzi azt. Szükségük is van rá, hiszen a fagy birodalmában élnek, ahol akár -60 °C hideg is lehet. Természetesen nem a bunda az egyetlen, ami őrzi a meleget. A jegesmedvék bőre alatt 10 centiméteres zsírréteg található, amely szigeteli a testüket a fagyos vízben és a jeges levegőben. Egyúttal, ha kevés, vagy egyáltalán nincs élelem, akkor a medve szervezete ezt a zsírt használja fel, hogy energiához jusson.

Az üreges szőrszálak emellett könnyebbé teszik a maci bundáját, amikor a jeges vízben úszik. A jegesmedvék sokat és jól úsznak. Mellső lábaikat evezőként használva (hasonlóan, mint a kutyák), a hátsó lábaikat pedig maguk után húzva, akár 10 kilométer per órás sebességgel is haladhatnak, és képesek több napig is úszni a hideg vízben.

Fő táplálékuk a fóka, de megeszik a fiatal rozmárokat, tengeri madarakat, elhullott állatokat, és halat is fogyasztanak. A jegesmedvék türelmes vadászok. Ahhoz, hogy egy fókát elkapjanak, órákon keresztül állniuk kell egy léknél, várva, hogy egy fóka feljöjjön levegőt venni. Megéri türelmesen várakozni, hiszen a fókahús gazdag zsírban, ami energiát biztosít a medvének.
A vadászatban sokat segít kitűnő szaglásuk. Akár 1,5 km távolságról is megérzik egy fóka szagát, még akkor is, ha az 1 méter mélyen van a hó alatt.

A jegesmedve anyukák nagyon gondos szülők. A tél folyamán hóba vájt barlangjukban általában 2 kicsi medvebocsot hoznak a világra, akiket azután a talpukkal takargatva és a leheletükkel tartanak melegen. A bocsok születésükkor csak 1 kilogrammosok, csupaszok, vakok és süketek. 4 hónap telik el, mire először a szabadba viszi őket édesanyjuk, és egészen kétéves korukig vele is maradnak, csak ezután kezdenek el önálló életet élni.
Nem ilyen a mi mennyei Atyánk is? Ő a világegyetem leghatalmasabb Királya. Nincs nála erősebb, mégis a legjobb szülő; végtelenül szeret bennünket, és gondoskodik minden szükségletünkről! „Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.” Zsolt 103,11

Dóri néni

Tudod-e…

– becslések szerint a jegesmedvének erősebb a harapása, mint a fehér cápáé?

– nekik van a legnagyobb mancsuk az összes medvefaj közül? (30 centiméter széles)

– Ha kíváncsi vagy, hogyan játszanak a kicsi bocsok egymással és édesanyjukkal, akkor keresd fel a következő linket: http://www.erdekesvilag.hu/aranyos-video-a-bocsaival-jatszo-jegesmedverol/