3. nap

Korán reggel volt. Arra ébredtem, hogy Kisfánti bőg. Már megint mi baja lehet? Bementem a szobájába. A többiek már ott voltak, őket is felébresztette. Kivéve Mackót. Mackó télen téli álmot alszik, csak enni kel fel. Megeszik egy csupor mézet, aztán megy vissza az ágyba. Ágyúval sem lehet felébreszteni. Burizer megkérdezte Kisfántit, mi a baj.
– Leromboltátok a bunkert! – kiabálta, miközben rám és Burizerre mutatott.
Hiába mondtuk neki, hogy nem csináltunk semmit, nem hagyta abba a sírást. Zöldmaci valamit magyarázott nekünk, amiből alig hallottunk valamit, és érteni sem nagyon értettük. Tudjátok, milyen nyelven beszél Zöldmaci. Valahogy így hangzik:
– Ccccccccccccccccccccccc…
Kisfánti bőgött. Zöldmaci is egyre idegesebb lett, amiért nem figyelünk rá, és hangosan megkopogtatta az ablakot. Ekkor jöttem rá, miért sír Kisfánti. És arra is rájöttem, mi takarja el az ablakot, amitől nem látja a bunkerét. Szerintetek mi az?

Csuszta

A mai napra

„Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.” Róma 12:15

Írd fel egy színes papírlapra a barátod nevét, majd írj neve minden betűjével egy rá jellemző, kedves tulajdonságot!
Ha még nem tudsz írni, akkor rajzold le őt minél szebben! Díszítsd a papírlapot matricákkal, formalyukasztóval kivágott papírfigurákkal!

Amint lehetőséged lesz rá, add át a barátodnak a papírt!

Megkérdezheted őt, hogy van-e olyan dolog, amiért szeretné, hogy imádkozzál, van-e valami, ami aggasztja őt.