19. nap

A tegnapi levél előzménye egy barkochbajáték volt. A barkochba lényege, hogy az egyik játékos gondol valamire, és a másik megpróbálja kitalálni. Csuszta és Burizer játékának az lett a vége, hogy Gorillát kilőtték egy katapulttal… De kezdjük az elején.

Mackó épp vizet forralt, mikor Burizer és Csuszta egyszerre megjelent a konyhában.

– Jólesne most egy forró tea ebben a hidegben! – szólalt meg Csuszta.

– Inkább tekerd feljebb a fűtést! – javasolta Burizer.

– Brumm-brumm, mindenkinek jut egy csészével! – Mackó már le is emelt három bögrét a polcról, és hamarosan ott gőzölgött a forró tea az asztalon.

– Kedves Mackó! Drága Mackó! A mi Mackónk! A legjobb Mackó! – lépett be Kisfánti a konyhába. Burizer és Csuszta egyszerre nevették el magukat, erre Kisfánti sírva kiszaladt, Mackó meg nem értette az egészet.

– Kisfánti lenyűgöző produkciója után térjünk rá a lényegre! – fogott hozzá Burizer.

– Igyuk meg a teát! Ezért jöttünk, nem? – érdeklődött Csuszta.

– Brumm-brumm! Három jó barát asztalhoz ül egy csésze forró teát szürcsölgetve…

Erre Burizer közbevágott:

– Egy: ki mondta, hogy itt mindenki barátja mindenkinek? Kettő: én csak akkor ülök le Csusztával teázgatni, ha létfontosságú ügyről van szó!

– Egészen véletlenül én is szeretnék tárgyalni veled, Burizer. De úgyse találod ki, miről.

– Én három kérdésből kitalálom a gondolataidat! – mosolyodott el Burizer.

– Én is a tiédet! Kezdd te a kérdezést. Gondoltam!

– Nagy? – kérdezte Burizer.

– Igen!

– Barna színű?

– Igen!

– A szélnél is gyorsabb?

– Igen!

– Kitaláltam.

– Mi az?

– Majd később mondom meg!

– Jó, de most te találod ki! Gondoltam!

– Bonyolult? – kérdezte Burizer.

– Igen!

– Pontos?

– Igen!

– Köze van a repüléshez?

– Igen!

– Kitaláltam.

– Mi az?

– Majd később mondom meg!

A folytatást az állatkák szeretnék leírni…

Ábel

A mai napra

Írj egy levelet Istennek, amiben megköszönöd a testvéredet vagy a legjobb barátodat, és elmondod, hogy miért is szereted őt!